2013. szeptember 21., szombat

Prológus



Futott. Gyorsabban, mint az átlag. Vadász volt. Az ereiben vadász vér folyik. Most mégis őt üldözték. Léptei alatt meg-meg roppant egy ág. Szaggatott lélegzetvételéből tudni lehetett, hogy fárad. Minden erejét összeszedve gyorsabban kezdett rohanni, de még ez is kevésnek bizonyult. A hatalmas leopárdnak jóval több előnye volt. Hosszú, erős lábaival nesztelenül vágtatott ő utána. Pompás állat lett volna, hogyha épp nem megenni készül - gondolta a nő.
A vadász még nem tudhatta, de a leopárdnak más célja volt. Párosodni vele. Magának akarta. Ő akart uralkodni felette. Még gyorsabban kezdett futni, rohamosan közeledve a nő felé. Ösztönei hajtották. Egy hirtelen ugrással a vadászra vette magát, szinte csak úgy úszott a levegőben. A földre döntötte, lefogta, s amint rendesen leszorította, visszaváltozott emberré. Egy pillanat volt. Nem sokan képesek erre, de ő igen. Telihold volt, s benne csillapíthatatlan vágy tombolt.
Alig kapott levegőt a termetes súly alatt. Még így ember alakban is, volt vagy 100 kiló. A férfi még mindig macska szemekkel, immár ember alakban nézett le rá. Szemeiben tűz lobogott. A nő ijedten összerezzent és ellenkezni próbált, amikor a férfi egy mozdulattal leszaggatta róla ruháit. Sikeres kiszabadítva a karját, püfölni kezdte a férfit, reménytelenül. Az a keze után kapott, és a földre szorította. A nő egy darabig még küzdött, de a hímnemű nem zavartatta magát. A nő utolsó sikolyát elnyelte az erdő mélysége.